Vége valaminek... elkezdödik valami új....

Hát már elég rég irtam, de nem volt amiröl irnom lehetett. Most nagyjábol minden rendben van. Viszont itt van az év vége. Véget ér egy ujabb év egy ujabb korszak veszi kezdetét január elsejével. Ez az év nagyon jo volt. Sok uj emberrel ismerkedtem meg, aminek nagyon örülök, mert szeretek uj embereket megismerni. Sok uj barátra tettem szert, aminek mégjobban örülök. Sok érdekes dolog történt velem, voltak amik elszomoritottak voltak amiknek nagyon örültem. Viszont az egyik legjobb évem volt ez azt hiszem. És nagyrészt az uj barátaim miatt. Mert van olyan ember aki miatt sokmindent másként látok, sokban segitett nekem. Köszönöm neki.
Az éven befejeztem szinészi karrierem is mert otthagytam a szinész társulatot. Ezzel lezártam még valamit amit inkább nem részleteznék itt. Szoval a nyáron igy végett vetettem egy két dolognak.

Viszont attol függetlenül ott is voltak szép dolgok, amiket sosem felejtek el, mert sokat tanultam, sokat fejlödtem és persze sokat buliztam azzal a társasággal is akiket nagyon megszeretettem. De egyszerüen már nem ment az, hogy ott legyek. Igy hát befejeztem. Persze a tánc miatt is volt ennek vége mert sokat ütközött a két idöpont. És a tánc már régebb ota az életem része ezért hát tudtam, igy kell döntenem. Nem bántam meg. Nem hiányzik.
Hamár a táncnál tartunk. Az éven is nagyon sok mindent csináltunk. Sok fellépés volt, sok buli, sok tánc. A probák még mindig ugyanolyanok mint voltak, viszont egy ilyen csapatnál ez már igy jo ahogy van. A fellépések száma kicsit csökkent az elözö évekhez képest, de ahol voltunk ott sikert arattunk mint mindig. Persze voltak cirkuszok mint mindig, dehát ez ezzel jár. Ha sokat vagyunk összezárva megesik sajnos. Voltunk Marcaliba, ami a Balaton mellett van. Kétszer is voltunk ott, egyszer fellépni egyszer pedig inkább látogatás céljábol, ugyanis van ott egy másik tánccsoport akikkel tartjuk a kapcsolatot.

Igy hát a tánc is megyeget. BÁr az utobbi idöben már annyira nem. Belefáradtam kicsit ebbe az egészbe. Szeretem a társaságot, de annyira nem hogy az idöt amit kinnt töltök probán semmittevéssel töltsem el. Merthogy itt van a nyakamon az érettségi. Ugyhogy mostanság már nem nagyon járogatok probára. Dehát ezt meg kell érteniük, hogy most a suli a fontosabb.
Viszont még az érettségi messze van. És a nyár is messze van még. De a mostani nyarat sose fogom elfelejteni. Életem legjobb nyara volt. Azt szokták mondani ha valaminek ugy indulsz neki hogy semmi kedved akkor jo lesz. Hát velem pont igy volt. Nem tudtam mit fogok kezdeni nyáron és mégis a legjobbra sikerült. Alig voltam itthon, ha pedig itthon voltam akkor se egyedül. Nagyon jol éreztem magam szinte minden egyes percébe ebben a három honapban. Ismét nagyon sok köze van egy embernek hozzá akinek ismét köszönök mindent. Kicsit bántam akkor , hogy vége van a nyárnak amikor még csak el se kezdödött. MIntha egy perc lett volna az egész három honap. Egy perc amikor minden a helyén van, amikor minden ugy van, ahogy te akarod. Ez volt velem.

SZoval életem legszebb nyara volt és ezt mindenkinek köszönöm aki velem volt a nyáron akár egy perc erejéig is. TÖkéletes volt.
Megcsináltattam a tetoválásomat is, amit már terveztem egy ideje. persze nagy eröfeszitések árán sikerütl csak merthogy félek a tütöl. De legyöztem a felélmem és sikerült.

Nagyon megszerettem, és nem bántam meg egyáltalán. ÉLetem legjobb döntése volt. Magamra varrattam azt ami a legfontosabb az életemben. A zene, az éneklés. Ez az a motivum, amit sosem fogok megbánni, hiszen az életem célja, része. Ezért megérte. Kicsit féltem töle, hogy mi lesz ha nem sikerül, vagy valami baja lesz de hál istennek nem volt vele semmi baj. Mint a nyaram, ez is tökéletes lett.
Két barátommal pedig elkezdtünk "videonaplot" késziteni. Kimentünk az erdöbe és mindenféle hülyeséget felvettünk. Nagyon jol éreztük magunkat nagyon sokat hülyéskedtünk. Igy legalább marad valami amit meg tudunk nézni majd ha öregek leszünk. :) Persze az összes video nagyon jora sikerült. Képeket is készitettünk, amiröl már irtam egy blogot is az elmultakban.
Ami még emlitésre mélto az a szalagavato. Mert mint már emlitettem végzös vagyok, igy tehát a szalagavato is jött. Megcsináltuk. Igen sikerült, bár nagyon féltem töle, hogy nem fog menni. Egyszerüen nem láttam a kiutat az egészböl. Meg voltam gyözödve rola, hogy ez márpedig nem fog menni, hogy egyszerüen nem vagyunk rá képesek. Mert mint minden osztályba nálunk is rendszeresen cirkuszok voltak. Néha már tulságosan is elfajultak a dolgok. De a végére minden sikerült és mindenki megbékélt a másikkal... Legalábbis egy kis idöre. Jo volt igy látni az osztályt. Hogy nem haraggal néz a másikra hanem mosolyog rá. Mégha az a mosoly lehet nem is volt öszinte azért mindenkinek jol esett a másik "közeledése".

Igy hát boldogan telt el a szalagavato napja mindenki számára. A buli ami utána volt az meg fergeteges volt. Harag még csak fel se merült senkiben. Nagyon jol éreztük magunkat. Remélhetöleg a továbbiakban is ilyen lesz az osztály. És nem kapunk hajba megint minden hülyeségen.
Hát nem nagyon történt más ami nagy volumenü lett volna.. azt hiszem. Remélem a következö évem is ilyen jol, söt még jobban fog telni. Érettségi után meg végképp remélem, hogy összejön minden amit szeretnék. Azt gondolom, ha teszek érte, hogy jobb legyen akkor jobb is lesz. Remélem. A szilveszter remélem hogy a legjobb lesz életemben, ugy ahogy a nyaram és az évem. Tuti jo lesz, mert olyan emberekkel leszek akiket szeretek. Persze hiányosság is lesz, de van ami néha fontosabb egy kis idöszakra mint a barátok. És ez teljesen érthetö. De jol van ez igy.
Várom a jövöt, várom mit hoz nekem, várom hogy az álmaimért tehessek valamit...

Mesék márpedig vannak...

Néztem most egy filmet. A cime: A kis hercegnő. Még kiskoromban láttam elöször és utána sajnos nem tudtam a cimét, de tegnap megtudtam. Letöltöttem és megnéztem. És ráébresztett egy-két dologra. Amikor kicsi voltam azt mondtam ez egy nagyon aranyos kis film, tele aranyos kis gyerekekkel. A történet lényegét nem mondom el, de ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg. Szoval még kisebb koromban csak az aranyos kis filmet láttam benne, most hogy megnéztem "felnött" fejjel, kicsit többet látok ebben a filmben.
Az embereknek kell, hogy higgyenek a mesékben, hogy merjenek nagyon álmodni. Kell, mert igy tudnak csak élni. Ezek az álmok visznek minket elöre, teszik szebbé az amugy unalmas, fáraszto hétköznapokat. Álmodunk apro dolgokrol, arrol hogy végre kapunk egy szép mosolyt a kiszemelttöl, vagy hogy épp meglepnek minket egy kis ajándékkal. Álmodunk nagy dolgokrol, arrol, hogy elérjük azt a célt amit kitüztünk magunk elé, arrol hogy táncosok vagy épp hires énekesek leszünk. Álmodunk minden szépröl, hogy felviditsuk magunkat, hogy ne legyen rossz kedvünk. Hamis illuzioba ringatjuk magunkat. De néha ugy érezzük ha másért nem hát a mesékért érdemes élni. Mert bár senki nem meri bevallani mindenki hisz a mesékben. Abban, hogy egyszer minden álma valora válik. Hogy a királyfi fehér lovon jön elviszi a palotába és boldogan élnek még meg nem halnak. Mindenki szeretné. Amikor nézünk egy filmet és a vége happy end mi is ezt szeretnénk. És bár azt mondjuk ez csak film és soha nem történik ilyen az életben, mégis titkon azt reméljük, hogy egyszer talán eljön a mi idönk és velünk is ez történik. Igen még én is néha ilyen illuziokba kergetem magam. Persze mindig tudjuk, hogy ez csak mese, de ezért érdemes élni. Jobbá, elviselhetöbbé teszi életünket.
És ahogy a filmben a kislány mi is elvesztjük a hitünket néha abban, hogy még léteznek mesék. De miután már nem hiszük bennük, rájövünk igy sivár az életünk, unalmasak a mindennapjaink szomoruak a hétvégéink. És ujra hinni kezdünk, bár tudjuk hogy nem szabadna mert az élet sajnos nem mese és nem is arrol szol.
Viszont egy dologban biztos vagyok. Abban, hogy a jo emberek mindig megkapják az ö meséjük végében a happy end-et. Ezért nem féltem barátaim hogy álmodjanak nagyot és hogy higgyenek a mesében. Mert nagyot álmodni szabad, nagyot bukni lehet, de ugy a legszebb az álmok valora válása ha a legaljárol kezded.
Merj hinni a mesékben, mert az álmok csak akkor tudnak valora válni, ha a mesét elkezded álmodni....