Azt hiszem el kell gondolkodnom pár dolgon. Dolgokon, amik fontos mérföldkövei lehetnek az életemnek. De azt se tudom, hogy hol kezdjem. Rengeteg dolog van amin át kellene rágnom magam, hiszen nemsokára kikerülök az ugynevezett nagybetűs ÉLET-be. És persze nehéz elindulni életünk utján. Ugy gondolom viszont, hogy minden csak hozzáállás és akarás kérdése. És én probálok pozitivan hozzáállni. Csalodásokkal lesz tele most az életem, de egyszer mindent át kell élni.

Ez az út néha napsugarakba fog pompázni, mindent jonak és tisztán fogok látni. Boldog leszek és minden sikerülni fog. De ahogy lenni szokott napsütéses idő után jönnek a fekete fellegek és eltakarják a napot. Velem is igy lesz tudom. Mindent feketén fogok látni, semmi sem ugy fog menni ahogy én akarom. És talán amikor már kezd felszáradni az eső és vihar után utam, köd száll majd le és semmit se fogok látni. Nem fogom tudni, hogy merre menjek, hiszen köd fogja fedni szemem előtt az utamat. Nem fogom tudni, hogyan tovább, hogy mi lenne a helyes, de azt is tudom minden megoldodik. Viszont mindig ott lesz életem minden részén a fekete éjszaka, ami igazán én vagyok. Félre ne értsetek nem vagyok negativ gondolkodásu ember, csak két lábbal állok a talajon és tudom, sose az fog történni amit akarok, viszont el fogom érni céljaimat ha teszek értük.
Kicsit más téma de van ami nagyon bánt. Méghozzá az, hogy jelentkeztem az X-faktorba de egy számomra nagyon kedves ember ebben nem támogat. Nem azt szertném, hogy azt mondja örül neki, csak azt, hogy mellettem álljon. Azt is tudom, hogy meg akar védeni, viszont épp "felnövőben" vagyok, saját magam hibáimbol kell tanulnom. És az a baj, hogy ez nem fog menni nélküle. Nem testileg kell h mellettem legyen, csak a tudat, hogy szurkol nekem. Persze nem kérhetek tőle olyat, amit ő nem tart helyesnek. És nem is kérem tőle.
Nem tudom, hogy hogy lesz vagy mint lesz egy biztos ugy érzem meg kell probálnom. Nem hiába jött a hirtelen megérzés és ötlet hogy jelentkezzek. Ennek oka van, mint már oly sok mindennek az életemben. Remélem ha most a megérzéseimre hallgattam, akkor legalább segitenek is.

Kicsi vers legbelülről

Mély, erőteljes dobbanás szívemben,
Nagy, éles kés kezemben.
Azon gondolkodok mit kezdjek vele,
Letegyem vagy mélyen döfjem szívembe.

Elmélázva nézek az ablakon kifelé,
Hogy lehet, hogy minden gondolatom az övé?
Miért van az, hogy akár egy pillanat alatt
Átsuhan az agyamon egy véres gondolat?

Elképzelem, ahogy hajam szemembe hullik,
Ahogy arcomon a könny folyik,
szívemet a penge égeti élesen,
Ujjaimon csorog a vér mézédesen.

És én bámulom mindezt kisírt szemmel
Hasít a fájdalom, de nem érdekel.
Mosolyra húzódik kicsiny ajkam
Ez vagyok én, saját magam?

Igen, bármilyen furcsa is ez,
Elhagy az erő, közel vagyok a véghez.
És utojára még egyvalamit kérdek én
Mi lenne ha mindezt megtenném?