Álom vagy valóság?.....

Álmomban egy lakásba voltam. Nem voltam egyedül. Ott volt velem egy-két családtagom is. Ismertem a házat. Vagyis nem a házat, hanem a két szobát, ahol voltam. Gyerekkori emlékeknek tüntek amik ott voltak. Játékok. De minden ismerös volt ott akkor. Mindent megnéztem és mosolyogva csillogo szemekkel bámultam. Egy nagy gardrob volt az egész szoba. Tele polcos szekrényekkel, és mindegyiken játékok. Kirakok, társasjátékok. És otthon éreztem magam. Hirtelen eszembe jutott, hogy van egy másik szoba is. Oda is átrohantam, ahol egy ágy volt és ott is rengeteg játék és emlék. És otthon éreztem magam. Mintha minden egyes részletét ismertem volna a szobának. Fura volt.

És álmomban tudtam itt már jártam, ebben az álombéli házban már voltam egyszer, már jártam itt, ezért tudok mindent, hogy mi hol van. Ezt mondtam azoknak is akik ott voltak velem. De nem hitték el. Pedig voltam már ott, mondtam nekik,de azt mondták ez lehetetlen. De én tudom, hogy nem az első volt, hogy ebbe a két szobába betettem lábam. Nem tudom, hogy csak álmodtam e vagy tényleg igy van, de mikor felkeltem ugy éreztem egyszer már álmodtam ezekkel a szobákkal, és régen kislánykoromban tényleg jártam már ott egyik álmom során. Nem tudom eldönteni melyik a valos a kettő közül. De talán a szivem mélyén tudom, a valoság az, hogy kisgyermekként már jártam ott. Persze a képzelet is játszhat velem. Nem tudhatom.

De kicsit ez az élmény hatása alatt vagyok. Föleg azért mert álmomban ugy éreztem nagyim is ott volt. Nem láttam, de mintha ő lett volna ott, mintha .....nem tudom leirni igazábol. Csak éreztem hogy az az ő helye. Nem az ő lakása, csak egy hely ahol ő van. És összeszedte azokat amik nekem fontosak voltak gyerekkoromban. Viszont a játékok amik ott voltak nem voltak ismerősek. Nem az én igazi játékaim voltak. De abban a világban magaménak éreztem mindet. Egy egy emléket, gyerekkorom egy kicsiny darabját éreztem bennük. Fontosnak éreztem leirni, mert a hatása alatt vagyok, nem tudom valóság vagy képzelet szülötte volt e ez az álom. Nem tudom játszik e a képzeletem velem, vagy a szivem akar valamit közölni. Nem is számit, egyszer biztos rájövök mi volt az értelme ennek az álomnak.


"Mi egy emlék? Olyasmi, mint egy álom. El lehet mesélni, de hogy valójában micsoda, hogy valami-e egyáltalán, arról fogalmunk sincs, azt senki sem tudja."

I'd lie...

I don't let nobody see me wishing he was mine....


Ez a szám az, amit néha ugy érzek mintha a szivemből szedték volna ki a szavakat... Nagyon szeretem. És biztos nem én vagyok az egyedüli lány aki ugy érzi rá illik ez a szöveg, de engem megfogott bár egy könnyü kis tinidal. Nem tudom mi üt néha belém de teljesen átjár ez a zene és ilyenkor nem tudok csak egy emberre gondolni. Talán nem kellene. Lehet a magány teszi, az, hogy sokszor érzem magam egyedül ezen a világon hiába vesz körül millio ember. Nevetek. Azon, hogy megint hülye vagyok. De semmi gond már megszoktam. Megint saját magam alatt vágom a fát. Mert egy idő után mint minden más, ez is fájni fog. Pedig nem lenne szabad megengednem magamnak ilyet. Erős vagyok, nem hagyhatom, hogy valaki is gyengének lásson.

Probálok csak a zenére figyelni, nem a szövegre. Probálom kizárni a külsö tényezöket, csak a semmire figyelni. De sajnos akárhányszor hallom ezt a számot egy ember aki eszembe jut. Félre ne értsetek, nem vagyok szerelmes. A szerelmet nem ismerem és nem is akarom soha. Csak tudván ennek a dalnak a szövegét mindig csak ez az egy ember jut eszembe. Fura egy dolog ez.

And if you ask me if I love him, I'd lie....

Ami az életben nem lehet a tiéd...

Az ember úgy van felépítve, hogy amit igazán, szívből szeretne, nem kapja meg. Persze kivételek itt is vannak mint minden másban. De szinte minden esetben ez a jellemző. Ha szeretnénk valamit, ami nem csak egyszerű fellángolás valamiért vagy valakiért, akkor azt nem fogjuk megkapni. Nem értem ennek okát, de szerintem ez igy van a legtöbb esetben. Fura is ez. Nem értem. Ha valaki valamit annyira szeretne, miért nem kaphatja meg? Miért van az, hogy pont azt, amire már évek ota vágyodik nem kapja meg. Ha pedig egy egyszerü fellángolásrol van szo, akkor azonnyomban. Van aki éveket is várna egy állásért vagy épp a hőn áhitott személyért mégse kapja meg. Valamikor meg megtetszik egy munka vagy egy férfi/nő és máris megkapja. Aztán rájön mégse volt az aminek látszott.
Tudjuk azt, hogy amire évek ota vágyunk, abban nem csalodhatunk. Mert bár biztos találnánk benne hibát, elvenné rossz érzetét az, hogy igenis végre megkaptam azt amire oly rég ota várok. Ezért nem is csalodunk igazán benne. Hisz a vágyainkba nem is tudnánk csalodni, még ha akarnánk se. Azok tökéletesek, akár a lenyugvó nap egy szép nyári estén, vagy egy este, amikor óriási pelyhekben szállingozik a hó. Gyönyörüek és nem tudunk bennük csalodni.

Ami az életben nem lehet a tiéd... az az a dolog, amiről minden éjszaka álmodsz, ami a szived legbelsejében van, amit másnak sose mondanál el, mert félted. Ez (kivétel van) sose lehet a tiéd. Mert az élet nem olyan mint a tündérmesékben és nem adja meg. De nem is baj, hiszen mindig lesz valami amiért probálsz tenni, amiért élsz és dolgozol. Ezek a dolgok hajtják az embert, hogy egyre többet tegyen az életében. Ha nem lennének vágyaink, nem lenne miért tennünk...

Vágyakozz minden percben hogy az életed minnél előrébb menjen, és ha majd visszagondolsz pár év mulva meglátod mi volt az amit igazán szerettél volna. Vágyaid soha ne add fel, mert azok azok, amik miatt a szíved még dobog...

Élet fekete - fehérben...

Biztos mindenki volt már ilyen helyzetbe mint most én de ugy érzem le kell irnom érzéseim... Hát itt vannak :

Ugy érzem magam mintha teljesen egyedül lennék a világon, mintha senki sem számitana, mintha senki se lenne ott. Mintha a semmibe lebegnék, körülöttem csak a feketeség és az orromig se látok el. De ez nem olyan sötétség mint az éjszaka hanem mintha csak lennél és körülötted a szo szerinti semmi lenne. Elég nehéz megfogalmazni egy olyan dolgot amit igazábol nem is lehet leirni pontosan. Nem is probálkozok a leirásával. Remélem hogy igy megértitek ha meg nem akkor meg az egészet át kell élni és érteni fogjátok. De nem kivánom, hogy átéljétek. Olyan mintha egy kisebb depresszioba estem volna. Nem tudom miért, bár biztos hogy megvan a maga oka, de nem is akarok se gondolni rá, se elkezdeni megoldani. Ha eddig nem oldodott meg akkor már nem is fog és nem is érdekel. Probálom kizárni a fejemből az ilyesfajta gondolatokat. De iszonyatosan nehéz. El se hinnétek mennyire. Amikor minden hülyeségről ezek a gondok jutnak eszedbe az kicsit szar érzés.

Volt egy blogom ami az elmulásrol szolt. Igen meghalt valaki akit nagyon szerettem és bár tudom, hogy sokkal jobb igy azért fáj. Amikor valaki őszinte részvétet kiván és én ránézek mosolyogva azt mondom semmi gond sokkal jobb volt igy neki, igy is gondolom. Viszont este amikor lefekszek az ágyba aludni és eszembe jut akkor teljesen más. Nem egy éjszakát kezdtem könnyes szemekkel mert igenis fáj. Erősnek probálom mutatni magam minden helyzetben és probálok is az lenni, csak az a baj, hogy amikor halmozodnak a gondok amik megterhelik a lelkem akkor már nem tudok olyan lenni mint akit sokmindenki lát. Nem akarok gyenge lenni, mert kihasználják...
Csalodtam pár emberben az elmult idöszakban ami ismét egy szörnyü lelki törés volt számomra. Rossz érzéssel tölt el, hogy akibe rég minden hitem belevetettem ennyire semmibe néz. De biztos megvan az oka és én hibáztam. Elszurtam ez van, ezt érdemlem. De azért nagyon rosszul esik.

És egyszerüen csak lebegek a semmi közepén probálok semmire és senkire se figyelni, semmire sem gondolni. Kizárni mindent ami jo és rossz, kizárni az érzelmeket, a gondolatokat, a fájdalmat , az örömöt. Mindent... De nem megy mindig. Valamikor elkap egy rossz érzés és minden ugy érzem összeomlik a világomba és én probálom felépiteni de nem megy. Egyszerüen nem megy. Persze vannak jo napjaim is, amikor meg ugy érzem helyre álltak a dolgok. De mindig van valami ami egyszerüen ráébreszt arra, hogy "héé ébredj fel, már rég nem álmodsz...". Igy hát probálok egyszerüen csak élni egyedül mindent kizárva.
Lásd egyedül olyannak a világot, mint mással ugy ahogy sose fogod. És mégis ha egyedül nézed fekete és fehér ha valakivel megosztod szinesen csillog... De most ugy érzem jobb fekete-fehéren látnom a világot, mert akkor nem csalodhatok a szinekben....