sokminden...

Huh hát mit is mondjak irtó rég irtam már bejegyzést pedig jo sok minden történt. De valahogy nem volt nagyon kedvem irni, bár most sincs az a nagy ihlet.
Hát először is kezdeném azzal, hogy para volt nagyon az évvégi eredmény, ugy nézett ki, hogy megbukok, de nagynehezen sikerült kijavítanom. Ugyhogy egy probléma megoldodott ezzel hál isten. Bár elég nehéz ugy tanulni az embernek, hogy millio pici gondolat száguldozik a fejében. De a lényeg a lényeg, hogy sikerült.
Miután ezen tul voltam jöhetett hát a szerenád ami enyhén fogalmazva egy nagy kalap sz.r volt... És hogy miért? Mert nem egy összetarto osztályrol van szo. Mindenki összevissza ment, ha az egyik fele jobbra, akkor a másik fele csak azért is balra ment. Ugyhogy ez nem marad a maradando élmények között az is biztos. Másnap volt a bolondballagás. Hát az se volt egy nagy élmény.

Bár jo dolog volt, hogy beöltözhettünk, ez is ugyanugy zajlott, mint a szerenád. Mindenki másfelé, és elég hamar végigjártuk a sulit is. Dehát nem is számitottam másra, szoval nem nagyon csalodtam ebben a napban sem. Másnap pedig a várva várt ballagás. Mármint a sokak által várt ballagás.

Én annyira nem vártam, mert szerintem nem egy nagy cucc az, hogy az ember elballag egy iskolábol. Szoval számomra csak annyi volt hogy szépen ki kellett öltözni, hajat, sminket megcsinálni és várni a sok sok rokont. Hát nekem jo sokan voltak a rokonok, kaptam millio meg egy virágot, ugyhogy lassan virágüzletet is nyithatnék. Fáraszto volt a ballagás a nagy semmittevésbe elfáradtam, meg persze abban is hogy orákat kellett állni egy helyben egy magassarkúban ami nem volt épp kellemesnek mondhato. De nem baj kibirtam nagy nehezen. Miután megvolt a nagy ballagási összeröffenés a családdal, jöhetett az amire én vártam. A buli. Elmentünk egy helyi szorakozohelyre, ahol volt élőzene egy zenekarral, amit bár nem ismertünk pár pohár alkohol után már nagyon élveztünk mégis. A társaság is jo volt sokat nevettünk, elfoglaltuk magunkat. Képet erről nem teszek a blogomba, ugyanis jobb őket inkább nem látni. Végülis két helyen voltunk ugyanis egy másik helyre is átmentünk, bár ott nem időztünk tul sokat. Végülis 2-3 környékén értünk haza. Iszonyat fáradt voltam már ugyhogy hamar el is aludtunk. A másnap viszont nem volt mondhato épp kellemesnek, de megérte az előző estéért.
Vasárnap pedig egy fontos nap volt számomra. Igen május elseje. Erről mindenkinek a májusfa meg a városi rendezvények jutnak eszükbe, de számomra teljesen mást jelent az éven. Méghozzá egy évfordulot. És hogy miét is? A számomra legkedvesebb embert pontosan május elsején egy éve ismertem meg.

Akit ma már a testvéremnek tekintek. Ő a legfontosabb számomra, aki segit mindenben és tudom hogy bármikor, azaz BÁRMIKOR számithatok rá. Sose fogok még egy ilyen embert találni és nem is akarok. Tökéletesen kiegészitjük egymást. És 1.-én volt egy éve, hogy egy fellépés alkalmával megismertem. Ugyhogy fontos dátum ez nekem, bár a dátumokat nem jegyzem meg könnyen ezt mégis meg fogom örök életemre.
Hát ugy tömören ennyi mi nden történt velem, most az érettségi időszakába vagyok szoval azzal foglalkozgatok már ha lehet igy mondani azt h semmit sem tanultam irásbelire, mert szerintem már fölösleges. Majd szobelire tanulok. Ugyhogy ennyi. :)