egy kicsi belőlem..

Megtaláltam a füzetem amibe verseimet és kezdetleges dalszövegeket irtam le. Valahogy ugy éreztem meg kell néhány normálisabbat osztanom veletek igy hát itt van íme:

Mikor a sötétség ráhullik az éjjelre, minden fény kialszik, nem látsz semmit, csak hallod ahogy szuszogsz az éjjelbe.Megjelennek a csillagok az égen és fénylenek mint nap a kék égen. A Hold is előbújik fekete világába és bevilágítja a várost, ahol száz és száz ember tart nyugovóra. Alszanak már az állatok és emberek, de én még mindig ébren vagyok és nem tudom, hogy az óra vajon mennyinél kattog. Éjszaka az ember álmodik, nem tudja valóság vagy csak álom rabja. Azt hiszem én még nem álmodok, de álmaim vannak amiket valóra válthatok. A Hold lemegy a fekete égről, a csillagok kezdenek elhalványulni, a nap kezd fölkelni. Minden ébred az új napra készen, de én úgy érzem, most kell elaludnom az új álmokra készen.

A szem mindent elárul
A szem a lélek tükre,
Ha tudni akarsz rólam mindent
Csak gyere és nézz a szemembe.
Elárulok minden titkot,
Amit csak tudni akarsz,
Csak gyere és ne titkold,
Hogy tényleg engem akarsz!



Ülök egyedül nincs itt senki sem
A felhőket nézem csakúgy mint régen.
És arra gondolok minden percben
Hogy vajon a céljaim elérem?

Töprengek rajta, hiszen érdekel nagyon
Mi értelmem van ezen a világon?
Utam hova vezet majd a végén
Ez az élet talán nem is az enyém?

Ezen pörög az agyam éjjel és nappal
Már szembefordultam a világgal.
Olyan dolgok érdekelnek, mik másokat nem
És olyanok nem érdekelnek, mik másokat igen.

Gondolkozok azon, csak én vagyok ilyen?
Vagy rajtam kívül más is "másmilyen"?
Hiszen nekem csak egy a célom:
Hogy bármi áron, de elérjem az álmom!!

Éld az életet olyan hévvel,
Ahogy az álmaid álmodod minden éjjel.
Mert az életből csak egy van neked,
És még sokmindent meg kell tenned!

Ezért ne dobd el, akármi is történik,
Akkor se, ha az élet rosszul jászodik.
Mindig csak azt lásd lelki szemeidben,
Egy pillanat biztos volt, ami tökéletes volt az életedben.

Szabadon élek minden percben,
De a szívem nem szabad, ez nem jó nekem.
Szeretnék szállni a fellegek felett
A sok rossz miatt megváltani lelkemet.

Szívem szállna a végtelenbe
ÉS megtalálná azt, ami neki kellene.
Mert ebben az életben még nem sikerült neki,
És nagyon sír, ezt mindenki észreveszi.

A végtelen sötétben találna egy helyet,
Ami neki biztonságot jelent.
És többé soha nem bántaná senki,
Senki sem tudná összetörni.

    

Ülök a szobámban és írok egy verset, ami arról szol, hogy milyen szar az élet. Ez mind azért van, mert megbántottak, mert nekem nagyon csúnyákat mondtak. ÉS az bánt engem a legeslegjobban, hogy olyan mondta, kiről nem gondoltam volna. A gitár felett ülök de egy hangot se játszok, nézem azt és egyre csak sírok. A szemem már fáj, de abbahagyni nem tudom, minden rossz ezen a világon. Bárcsak elszállhatnék fel a felhőkbe, ahol senki sincs, egy lélek se. Ott sírhatnék addig amíg én akarok, amég el nem engedek minden bánatot. És mikor megemésztek mindent, visszaszállok haza, s úgy teszek, mintha semmise történt volna. Eszek, iskolába járok mint rég, de a szívem már rég tűzben ég. Ez a tűz kialudni nem fog soha, talán enyhülni fog, ha az élet nem lesz mostoha. De félek ez nem fog változni, az élet nem fog jobbá válni. És ennél már csak rosszabb lehet, nekem fáj már hogy élek!

Fáj a szívem, mert nincs itt velem, 

Ha akarom nem tudja fogni a kezem.

Beleremeg testem-lelkem

Mert csakis ő kell nekem. 

Tudom, ha szükség lesz rá itt lesz, 

És akkor az egész világ enyém lesz. 

Mert ő az akit örökké szeretek, 

Akit soha el nem engedek.

Nos hát ezek voltak a normálisabbak. Kommenteket szivesen fogadok szóval ne fogjátok vissza magatokat. Építő kritika is beletartozik a kommentbe.