Nos megint itt vagyok. Mikor ezt a blogot írom a könny csorog az arcomon. Hogy miért? Nem is tudom pontosan. Iszonyat szarul vagyok. Senkinek sem mutatom, hogy per pill ordítani tudnék levegővétel nélkül…
Most tartottuk Bencével a szülinapi bulinkat. Nagyon jól éreztem magam az este/éjszaka. Ott voltak azok az emberek akik számítanak nekem valamit is itt Pesten (persze volt aki nem de megértem és nem is várhatom el mindenkitől) és ez nagyon jól esett. Gyönyörü ruhába voltam amit születésnapomra kaptam és a többi barátomtól is gyönyörü ajándékokat kaptam amit köszönök nekik. De nekem az volt a fontos h ott voltak velem. Kaptam egy különszámot egy barátomtól a müsorukba ami ugyancsak nagyon jól esett. És meglepetésben is volt részem ami feldobott kicsit. Gyerekkorom nagy szerelmével találkoztam a helyen ahol buliztunk. És mint kiderült jóba van az illetővel akivel tartottuk a szülinapunkat. Vicces a sors és az élet. Viszont rengeteget dumáltunk, ami igazán jól esett. Nagyon jól éreztem magam. Nem tudom mit irjak mi játszódik le bennem, de egyszerüen én már ezt nem bírom. Mosolyogni mindenkire, mindenkivel elhitetni,hogy mennyire kurvára jól vagyok közbe pedig legszivesebben egyszerüen csak jobb esetbe sírnék egész nap. Félek. Mindentől. Itt ülök egyedül a rohadt gép előtt és csak sírok miközben írok. Szánalmas….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése