Élet fekete - fehérben...

Biztos mindenki volt már ilyen helyzetbe mint most én de ugy érzem le kell irnom érzéseim... Hát itt vannak :

Ugy érzem magam mintha teljesen egyedül lennék a világon, mintha senki sem számitana, mintha senki se lenne ott. Mintha a semmibe lebegnék, körülöttem csak a feketeség és az orromig se látok el. De ez nem olyan sötétség mint az éjszaka hanem mintha csak lennél és körülötted a szo szerinti semmi lenne. Elég nehéz megfogalmazni egy olyan dolgot amit igazábol nem is lehet leirni pontosan. Nem is probálkozok a leirásával. Remélem hogy igy megértitek ha meg nem akkor meg az egészet át kell élni és érteni fogjátok. De nem kivánom, hogy átéljétek. Olyan mintha egy kisebb depresszioba estem volna. Nem tudom miért, bár biztos hogy megvan a maga oka, de nem is akarok se gondolni rá, se elkezdeni megoldani. Ha eddig nem oldodott meg akkor már nem is fog és nem is érdekel. Probálom kizárni a fejemből az ilyesfajta gondolatokat. De iszonyatosan nehéz. El se hinnétek mennyire. Amikor minden hülyeségről ezek a gondok jutnak eszedbe az kicsit szar érzés.

Volt egy blogom ami az elmulásrol szolt. Igen meghalt valaki akit nagyon szerettem és bár tudom, hogy sokkal jobb igy azért fáj. Amikor valaki őszinte részvétet kiván és én ránézek mosolyogva azt mondom semmi gond sokkal jobb volt igy neki, igy is gondolom. Viszont este amikor lefekszek az ágyba aludni és eszembe jut akkor teljesen más. Nem egy éjszakát kezdtem könnyes szemekkel mert igenis fáj. Erősnek probálom mutatni magam minden helyzetben és probálok is az lenni, csak az a baj, hogy amikor halmozodnak a gondok amik megterhelik a lelkem akkor már nem tudok olyan lenni mint akit sokmindenki lát. Nem akarok gyenge lenni, mert kihasználják...
Csalodtam pár emberben az elmult idöszakban ami ismét egy szörnyü lelki törés volt számomra. Rossz érzéssel tölt el, hogy akibe rég minden hitem belevetettem ennyire semmibe néz. De biztos megvan az oka és én hibáztam. Elszurtam ez van, ezt érdemlem. De azért nagyon rosszul esik.

És egyszerüen csak lebegek a semmi közepén probálok semmire és senkire se figyelni, semmire sem gondolni. Kizárni mindent ami jo és rossz, kizárni az érzelmeket, a gondolatokat, a fájdalmat , az örömöt. Mindent... De nem megy mindig. Valamikor elkap egy rossz érzés és minden ugy érzem összeomlik a világomba és én probálom felépiteni de nem megy. Egyszerüen nem megy. Persze vannak jo napjaim is, amikor meg ugy érzem helyre álltak a dolgok. De mindig van valami ami egyszerüen ráébreszt arra, hogy "héé ébredj fel, már rég nem álmodsz...". Igy hát probálok egyszerüen csak élni egyedül mindent kizárva.
Lásd egyedül olyannak a világot, mint mással ugy ahogy sose fogod. És mégis ha egyedül nézed fekete és fehér ha valakivel megosztod szinesen csillog... De most ugy érzem jobb fekete-fehéren látnom a világot, mert akkor nem csalodhatok a szinekben....