2011. február 25., péntek

I'd lie...



I don't let nobody see me wishing he was mine....


Ez a szám az, amit néha ugy érzek mintha a szivemből szedték volna ki a szavakat... Nagyon szeretem. És biztos nem én vagyok az egyedüli lány aki ugy érzi rá illik ez a szöveg, de engem megfogott bár egy könnyü kis tinidal. Nem tudom mi üt néha belém de teljesen átjár ez a zene és ilyenkor nem tudok csak egy emberre gondolni. Talán nem kellene. Lehet a magány teszi, az, hogy sokszor érzem magam egyedül ezen a világon hiába vesz körül millio ember. Nevetek. Azon, hogy megint hülye vagyok. De semmi gond már megszoktam. Megint saját magam alatt vágom a fát. Mert egy idő után mint minden más, ez is fájni fog. Pedig nem lenne szabad megengednem magamnak ilyet. Erős vagyok, nem hagyhatom, hogy valaki is gyengének lásson.
Probálok csak a zenére figyelni, nem a szövegre. Probálom kizárni a külsö tényezöket, csak a semmire figyelni. De sajnos akárhányszor hallom ezt a számot egy ember aki eszembe jut. Félre ne értsetek, nem vagyok szerelmes. A szerelmet nem ismerem és nem is akarom soha. Csak tudván ennek a dalnak a szövegét mindig csak ez az egy ember jut eszembe. Fura egy dolog ez.

And if you ask me if I love him, I'd lie....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése