Ma is billentyüzetet ragadok és irok egy bejegyzést, mégpedig mint már párszor megtettem a
zenéről. Ülök itt a gép előtt és miközbe beszélgetek pár emberrel zenét hallgatok. Én mivel énekesnő szeretnék majd lenni, ezért sose kötöttem zenéket emberekhez, mert megnehezíti a dolgomat utána. Nem szeretem azt, amikor meghallok egy dalt és eszembe jut egy fájó emlék mert az mind kiül az arcomra, és ez nem feltétlen előny. De sajnos pesti kiruccanásom alatt ezt a "hibát " elkövettem.
Ugyanis rengeteget jártam karaokezni és rengeteg emberrel énekeltem duetteket, amik benne voltak alapjáraton a kedvenc dal listámon. Most hogy itt ülök egyedül itthon és ezeket a számokat hallgatom rájövök, hogy mostmár van jelentésük, vagy multjuk az életemben. Határozottan feljönnek emlékképek amik csak ugy a semmiből előugranak és fájó nyomot hagynak most bennem valamilyen szinten. Sikerült a saját eddig kikerült csapdámba esnem. De nem baj túlélem.
Karácsony van ugyebár a szeretet ünnepe és ez alkalombol ugy gondoltam felhívok egy számomra nagyon kedves embert, aki még ezen a napon is dolgozott és most is dolgozik ezekben a pillanatokban ezért nincs otthon. Szimpla negyed orát csevegtem vele telefonon és rájöttem hogy nagyonis hiányzik.
Azt hittem könnyebb lesz hiszen nem a világvége láthatom őket amikor időm és pénzem engedi de néha elég nehéz , amikor nincsenek ott ha szükség van rájuk mert sajnos egy fél ország választ el tőlük. Dehát ezt is majd megszokom. De jó volt hallani a hangját és a tipikus beszédét amit annyira imádok benne. Ezuton beszéltem egy másik barátommal is, aki szintén közel áll a szivemhez bár nem rég ota ismerem. Az ő hangját is nagyon jo volt hallani bár vele nem beszéltem tul sokat. De nagyon hiányoznak....
Nem találom a helyem sehol....nem érzem hogy ide tartoznék vagy valahova máshova...azt hiszem fura egy dolog ez igy a "szeretet ünnepén"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése