ez van.....

 http://www.youtube.com/watch?v=NWdrO4BoCu8&ob=av2e

"Rendszerint a vezető tünet a hangulati élet zavara. A depressziós ember nyomott hangulatán igen nehéz, vagy lehetetlen változtatni. Érdeklődését nem ragadja meg semmi, nem lát reményt a változásra. Élete örömtelenné válik, mindent sötét színben lát, szorong.
Emellett jellemző a lelki- és fizikai gátoltság. A depresszióban szenvedő fáradt, képtelen koncentrálni, gondolkodása megnehezül, teljesítménye lecsökken. A mozgása is lelassul, darabossá válik. Megváltozik, - rendszerint csökken – az étvágy, alvászavar jelentkezik."-
Ez egy megfogalmazott szöveg részlete a depresszióról.  És hogy miért is így kezdem a blogom...kezdem úgy érezni depressziós leszek...ez most így iszonyat hülyén hangzik, ugyanis a depressziós ember nem tudja magáról, hogy beteg. Én viszont tudom, hogy valami nincs rendben velem. Egyre többször kap el sírás csak ugy mikor semmi okom nincs rá.  Egyik percbe röhögök és rohadt jól érzem magam a másikban pedig egyszerüen csak sírnék amennyi könnyem csak van. Ez nálam nem teljesen normális, ugyanis aki ismer tudja, hogy én folyton röhögök minden baromságon. Most viszont örülök ha mosoly elhagyja a  szám.
Nem járok sehova...nem megyek bulizni, vagy ha igen is akkor sincs kedvem menni, csak úgy gondolom kell a társaság. De az egészet a hátam közepére se kívánom. Vicces...pont én aki amikor csak lehetett bulizni járt, társaságba. Most viszont....
Mindenki azt hiszi minden rendben. Senki nem vesz észre semmit , mert én így akarom. Rámosolygok mindenkire és mint aki tiszta szívből mondaná csak annyi hagyja el a szám "nincs semmi baj". Persze az is ritka, ha ezt valaki megkérdezi...elkapott egy pillantást vagy egy arcot amin látta, hogy valami baj van. Pedig tényleg nem engedhetem meg magamnak hogy ezt valaki is észre vegye és hál isten nem is szokták nagyrészt. Ha mégis előveszem színészi tudásom és nagy mosollyal az arcomon közlöm, hogy csak álmos vagyok.
Szar érzés azt látni, hogy mindenkivel minden rendben van csak velem van valami baj...viszont örülök is, hogy akiket szeretek semmi bajuk és jól megvannak. Én viszont vagy üvöltök a szívem egyik részébe, vagy más esetbe csak ülök átkarolva lábam és nézek ki a fejemből. Perpill semmi másnak nincs helye odabennt.
És ami a legrosszabb, hogy nem tudok sírni. Talán jobb lenne ha egyszer kibőgném magam , de nem megy... ami még jobban megijeszt magamban. És azt hiszem egyvalami még nagyon nyomaszto és tényleg megértitek h valami nincs rendben...haza akarok költözni.... ha holnap is ugyanigy fogok erről vélekedni akkor azt hiszem ez lesz a legjobb megoldás...