pillanatnyi versek...

Úgy érzem szívem már nem dobog, 

Úgy érzem már rég nem vagyok. 

Nincs ki életemnek értelmet adna, 

Nincs ki hozzám közel állna.

Nem ölel át senki éjjel, 

Nem csókol meg senki kéjjel.

Szép  szemével nem néz rám, 

Nem mondja, hogy szeretlek drágám. 

Pillanatok alatt lábamról levettél
Szép szavakkal kényesztettél.
Érintésedtől megremegett testem
Szavaidtól összeszorult szívem.
Szemembe nézve simogattad arcom,
Az emlékedtől összeszorul gyomrom.
Magadhoz húztál szép mosollyal,
Szavakat súgtál édes száddal.
Csak feküdtünk egymás mellett halkan,
És ahogy a szivünk egy ütemre dobban
Egyre éreztem jobban és jobban,
Hogy csakis terád vártam. 

Ugy éreztem te is mellettem állsz,
De kiderült mindez csak ámitás.
Azt mondtad több is lehetne ennél,
De talán valamitől megijedtél.
Mert mégse ugy alakultak a dolgok,
Hogy együtt legyünk boldogok.
És csak egy valamit sajnálok édesem,
Hogy érzéseimet elrejtettem.
Talán ha nem igy teszem,
Éreztetem szerelmem
Te is fülembe suttogod kedvesen,
"el nem engedlek szerelmem".

Na csak ennyi lenne mára,  gondoltam megosztom veletek ami eszembe jutott ma éjszaka és valami versféleségbe foglaltam .