Minden iskolában, vagy közösségben megvannak a kis csapatok amik kialakulnak és ezeknek különböző neveket is szoktak adni, mint pl stréberek, a menők, a cikik stb. Szerintem ez a világ legidiótább dolga. Hiszen senki sem jobb a másiknál. Lehet, hogy megvannak a dolgok amikben egyik jobb mint a másik, de ez fordítva is így van egy másik dolgot illetően. Senki sem kevesebb egy másik embernél és senki sem több valakinél. Mindenkinek megvannak az értékei de mindenkinek más. Valakinél külsőségekben valakinél pedig belsőleg mutatkozik meg ez az érték. Azért mert valaki nem szép attól még lehet aranyos és kedves. És attól, hogy valaki szép és csinos, lehetséges, hogy egy bunkó aki semmit és senki sem tisztel. Persze különböző emberek megtalálják a hozzájuk hasonlóak társaságát.
Az a baj, hogy egy egy csoportocska sokszor hiszi, hogy jobb mint a másik és jogot éreznek arra, hogy megalázzák a másik embert, aki nem olyan mint ők. Attól, hogy valaki nem hozzánk hasonló, attól még nem rossz ember, sőt talán még jobb is mint mi. De az ilyen emberek meg se próbálják megismerni a másikat, csak egyszerüen lenézik, bántják. Nem értem komolyan....miért jó egy embernek ha a másikat bánthatja? Miért érzi magát attól többnek, hogy egy másik embert megaláz? Miért jó neki az, hogy lelkileg összetör egy másik embert? Az a baj, hogy szerintem ezekre a kérdésekre valahogy sose keresett senki úgy igazán választ. Mert azt mondják ez az élet rendje, hogy megvannak ezek a csoportok és így van fennt a hierarchia. Hát én nem igy gondolom. Miért gondolja bárki is, hogy nem ember valaki ha épp kicsit több felesleg van rajta, vagy nem a legmenőbb cuccokba jár, vagy épp nem a legszebb lány/fiu a világon? Miért gondolja bárki is hogy jobb másnál? Az a baj, hogy nem gondolnak bele ezek az emberek, hogy milyen kárt tesznek egy- egy ember lelki világába. Hiszen ha sokáig mondják nekünk, hogy csunyák vagyunk akkor egy idő után el is hisszük sajnos. Ha sokáig semminek néznek elhisszük, hogy semmik vagyunk. Hiszen az ember a rosszat jobban elhiszi mint a jót. Sajnos az emberi természet ilyen.
Abba nem gondolnak bele sokan, hogy ezekkel a bántásokkal mennyit is ártanak egy emberi lélekbe. Hiszen a lélek egy hihetetlen törékeny dolog. Egy két dolog elég és darabokra hullik amit nem lehet már újra összragasztani és megmaradnak a darabok közötti rések. Sokan emiatt veszik el saját életüket mert nem tudják összeilleszteni ezeket a darabokat.
Egyszerüen el kellene felejteni az ilyesfajta előítéleteket és megprobálni mindenkit ugyanolyan embernek tekinteni. De sajnos ez nem így működik és sosem fog így működni. És amíg sok ember boldogan él majd addig a többi az ő boldogságuk miatt lesz lelkileg törött ember egész életében. Szerintem el kellene gondolkodnunk hogy ez mire is jó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése