Álmodom...

Érdekes egy dolog a zene. Minden emberből más dolgot hoz ki. Érzelmeket: nyugodságot, sírást, boldogságot, egy szép vagy épp rossz emléket. Mindenkiből mást, minden különbözö zene. De ezért van, hogy érzelmeket hordozzon.
Két számot hallgatok még irom ezt a blogbejegyzést. Az egyik Jason Walker-Down cimü száma a másik pedig Pink- Fuckin' perfekt cimü száma. Mindkettö elég más stilusu szám és mégis ugyanazt az érzelmet hozzák ki belölem. Az álmodozást. Azt, hogy elképzelem milyen lenne ha...

Mi lenne ha most valaki szorosan átölelne, mint a filmekben, amit mindenki olyan szivesen néz. Ha megtenne minden baromságot csak azért, hogy elérjen és megkaphasson, ha játszanom kellene vele, hogy még jobban kelljek neki. Ha a szüleim titanának tőle, vagy épp egy félreértés miatt azt gondolnám, csak játszadozik velem. De egy dolog lenne velem a végén, mint minden filmben. Happy End. Ha végülis rájönnék, hogy nem tudok nélküle élni és ő se nélkülem. Az utolso pillanatban rájönnénk és a világ legszebb csokját ajándékoznánk egymásnak. Mélyen egymás szemébe néznénk és a legszerelemesebb tekintettel azt mondanánk egymásnak "szeretlek". És minden jo ha a vége jo.

A másik amiről csak álmodozok, az az a dolog ami már jopár éve a szivem legközepén van. Az éneklés. Hogy ott állok a szinpadon és mindenki csak rám figyel. Éneklek és mindenki sir. Nem a bánattol, hanem a meghatottságtol, vagy épp attol, hogy egy szép emléket hozok fel benne énekemmel.

Hogy ott állok a szinpadon, és mindenki csak azért jött, hogy hallhassa, hogy éneklek. Hogy mindenki nekem tapsol, hogy velem együtt éneklik az Én dalaimat. Hogy mindenkinek megmutassam, ezért dolgoztam már gyerek korom ota és nézzétek sikerült. Ott állok a szinpadon, azért, mert engem akartak, mert azt akarták én énekeljek, rám voltak kiváncsiak. Ez az amiről álmodok titkon. Látom az emberek szemén, arcán, hogy elismerék azt amit csinálok, hogy tetszik nekik amit alkotok. Hogy megmutassam, igenis érek valamit, van amiben jo vagyok és nem adom fel azt, amit már gyerek korom ota kitüztem magam elé. Álmodok rola...

Lefekszek az ágyamba, lehunyom a szemem, szempilláim remegnek, belépek az álmok világába és látom magam elött mindazt amit most leirtam. Egy tökéletes életet mindazzal, amit csak valaha kivánni tudnék az életben. Ez a két szám ezeket az érzelmeket hozza ki belölem. Látom életem kis filmjét leperegni. Azt a filmet, amit nem megéltem csak elképzeltem magamnak. Reggel pedig mikor felkelek, tudom mindez csak álom, ezért visszaalszok, hogy sose felejtsem el mit szeretnék elérni. Ha egyszer végleg felkelek tudjam mi az amit elképzeltem és hogy meg kell valositanom minden áron. Nem szabad feladnom, semmi nem foghat vissza. Semmi.

U.i.: Egy zenére nem csak táncolni lehet, hanem álmodozni, elgondolkozni mit is akarunk még mi az életben, és hogy mit is akartunk régen, majd elgondolkozni mennyire is valositottuk meg azt amire mindig is vágytunk. És ha még csak köze sincs a kettönek egymáshoz akkor el kell gondolkoznunk jo uton járunk e. Én szeretném majd 30 évesen meghallgatni ezt a két számot és lepörgetni magamban hogy régen mit akartam és hogy akkor mi vagyok és azt látni, az égvilágon semmi különbség nincs a kettö között...