elmúlás....

Tudjátok mi a legrosszabb? Csak nézni, állni, várni... Várni arra, hogy akit szeretsz egyszerüen eltünjön az életünkböl. Nem arrol akarok irni, hogy elhagy valaki, vagy elmegy egy nagyon jo barátod. Nem. Hanem arrol, amikor tudod, hogy egy szeretted meg fog halni és te csak nézed, vársz és semmit sem tudsz tenni. Tehetetlen vagy. Nézed és várod , hogy egyszerüen meghaljon. Ha megcsörren a telefon, már csak arra tudsz gondolni, hogy azért hivnak: Vége. És ha nem igy történik, akkor hálát adsz égnek, hogy nem miatta jött a telefon. De ez van mindegy egyes percedben. Egész nap csak arra tudsz gondolni, hogy mit tehetnél érte. És tudod mit? Semmit... Egyszerüen nézni kell és megbékélni a tudattal, hogy ezentul nem láthatod. Hogy mostmár csak az emlékeidben fog élni. Csak az együtt töltött közös perceket fogod látni agyad egyik zugában.

Legszörnyübb érzés... Tudni és nem tudni tenni semmit sem. Ha valami mod lenne rá... de nincs. Nincs ez a természet rendje...bár ne lenne. Nehéz elengedni olyat akit szeretünk. Akivel sok volt a közös pillanat, sok volt a nevetés, a szeretet. Iszonyu nehéz ezt tenni. A Semmit tenni. Csak nézni és sirni. Csak tudni és reménykedni.
Könnyek között irok most mert nehéz elviselni a fájdalmat, az elvesztés fájdalmát. Mert végig kell néznem azt, ahogy meghal egy olyan ember, akit szeretek. Akit mindig is szerettem és akit mindig is szeretni fogok. És a legroszabb, hogy még talán nem is láthatom halála elött. Iszonyatosan gyötrelmes érzés amit most bennt érzek mélyen a szivemben. Csak tengek-lengek az emberek között, nevetek mintha nem lenne semmi baj, de legszivesebben orditanék. Azért orditanék, mert bár ez az élet rendje egyszerüen nem birom felfogni. Annyira szörnyü. És hihetetlenül fáj.
Mindig arra a pillanatra fogok gondolni, amikor mosolygott. Amikor láttam az arcán a szeretetet, a boldogságot. Láttam, ahogy ragyog a szeme, a mosolya. Nem fogom látni azt, ahogy a korházba van csövekkel tele, ahogy a betegség az ágynak döntötte. Azt akarom, és azt kivánom, hogy jobb helye legyen mint itt. Hogy találjon ugyanugy boldogságot mint régen. Hogy szerezzen örömet még sok embernek, ugyanugy mint nekem. Soha nem fogom elfelejteni...