halál....

Irnom kell... ki kell irnom magambol azt ami fáj... nem mintha nem lenne nagyon sok barátom aki most mellettem áll, de egyszerüen kell..

Egy barátom mondta, hogy mindig ugy irok, hogy általánosságba, hogy nem lehet tudni, hogy saját tapasztalat, vagy csak ugy általában irok e. Hát ez most más lesz. Személyes, legbelülröl jön.
Meghalt...meghalt egy olyan személy aki nekem nagyon nagyon fontos volt az életemben. OLyan mint a második anyám, aki törödött velem, vigyázott rám, segitett ha kell, lelket öntött belém ha rosszak voltak a jegyeim. És elment. Nem láthatom többé, csak az emlékeimbe. De ott örökre megmarad. Látom az együtt töltött perceket, a joizü mosolyát és nevetését hallom, ha mondtam neki valami vicceset. Látom az együtt töltött nyarakat, amikor nála voltam akár honapokig is. Látom magam elött a nőt, aki mindig is egy kis pufi aranyos volt, és azért rimánkodott, hogy leadhasson pár kilocskát és csinosabb legyen még ötven évesen is. És most látom magam elött azt, amikor már alig volt benne negyven kiló, és nem tudták megmondani az orvosok, hogy mi baja van. Látom magam elött, ahogy cirkuszol egy egy dologért, de olyan jopofán, hogy sose fogok még egy ilyen embert találni. Nagyon fáj itt belül. Ürességet érzek, a hiányát amit semmi sem fog tudni potolni. Sajnos még az emlékek sem. Beteg volt, és én mondtam már egy honapja, hogy látni akarom. De nem engedtek be hozzá a korházba. Nem engedtek be és már sosem láthatom többé.

Tudom, hogy jobb helyen van és hogy ugy kell emlékeznem rá, ahogy régen nézett ki, de egyszerüen szörnyü érzés az, hogy nem láthattam azelött mielött végleg elment tölünk. Iszonyatosan szarul érzem magam emiatt. Nem láthattam, pedig kértem, hogy akárhogy is néz ki csak egy pillanatra láthassam. De nem. Nagyon fáj. Nem tudok megnyugodni emiatt. A lelkem csak sajog és sajog és nem tudja abbahagyni. Ugy érzem nem tettem meg azt, amit meg akartam már régota. Ezért olyan rossz most. Fel voltam készülve, de akkor is most fáj. Bár erre nem lehet felkészülni...
Hiányát sose feledem, lelkembe marad emléke, tudom jobb helyen van és igy lesz meg békéje....
Örök szeretettel Marika nénimért...(sosem feledem...)