Az a fény ami minden emberben él, az az amit senki se lát, csak ha nagyon látni akarja... Ha elmegyünk valaki mellett megnézzük milyen ruhába van, milyen frizurát visel. De azt nem nézzük meg és nem is látjuk, hogy milyen erös fényt áraszt. Nem ezt nem lehet csak ugy látni. Ha igazán akarja az ember csak akkor látja. És talán még akkor se. Nevezhetjük tehetségnek is akár. De a lényeg, hogy mindenkiben ott van ez a fény, amit nem lehet csak ugy megmutatni, hogy "nézd ez vagyok én, én vagyok akit keresel". Ez nem ilyen egyszerü. Minden embernek megvan a párja a földön és csak ö látja ezt a bizonyos fényt igazán. Az igaz szerelem csak akkor alakulhat ki, ha tul tudnak jutni egymás külsö és belsö hibáin és meglátják egymásba a ragyogást. Persze ez se épp a legkönyebb. A legtöbb ember mégcsak közelébe se jut ennek az érzésnek, ennek a jelenségnek.
Nézz a szivedbe... Mit látsz? Egy folyton elégedetlenkedö embert, akinek mindig van ami épp nem tesz kedvére? Egy embert, aki nem tudja magát ugy elfogadni ahogy van, vagy több kell neki vagy kevesebb? Egy embert, aki keresi a boldogságot, de annyira keresi, hogy észre se veszi ha a szeme elött van? Egy embert, akit nem is tudod pontosan ki is...
Láss a lelkedbe... Néha kell az, hogy szárnyaljon lelkünk el messzire az álmok világába és ne is gondoljunk bajunkra gondunkra. De tudjuk ez nem a valoság, viszont életünk legszebb pillanatai. Ha rossz kedvünk van néha ugy érezzük nem is élünk, mintha a lélek már nem is lenne bennünk. Ilyenek vagyunk mi emberek, itt a lehetöség a kezünkbe, hisz van lelkünk, de mi nem élünk vele, csak mindenen szomorkodunk.
Lásd meg azt amit más nem lát... Lásd azt, ahogy a hopelyhek leesnek a földre,
ahogy egy csepp esöviz ráesik a kezedre és lecsorog, ahogy süt a nap és mindent eláraszt a ragyogo napsugár, ahogy a szél felkapja az öszi leveleket a földröl és kis forgoszélként a levegöbe repiti öket. Lásd a fákat, a földet, az eget, a napot, és a holdat ugy ahogy senki más nem látja. Ne csak nézz. Láss is egyben. Láss mindent meg amit csak az lát, aki nyitott szemmel jár a világban.
Lehet egy lehullo hopihe is olyan szép mint szépen kifestett szem. Lehet szebb egy öszi este tele szines levelekkel és egy kis hűs szellővel, mint egy felvonulás vagy egy szép uj ruha.
Ha ezeket észreveszed magad körül akkor teljesen más fényben fogod látni a világot. Nem lesz már olyan fontos, hogy minden nap uj ruha legyen rajtad, vagy hogy koktélokat szürcsölj egy bárban. Azt fogod látni, ami te vagy. Mert csakugy mint mi a természet is él, viszont ö velünk szemben nem mutatja másnak magát, csak azt aki ö maga igazán.
Hát nézz, láss és vedd észre az vagy akinek akarsz, hogy legyél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése