Minek a szív ha csak fájni tud??

Gondolom ha valaki olvassa is ezt a blogot , úgy tűnik mindig szomorú vagyok, és hát igazábol ez vagyok én. Szokjátok meg, hogy nagyon tudok nevetni, de egy egy mosoly és és nevetés mögött sajnos nincs ez így. Főleg most... Kétségbe vagyok esve. Hihetetlenül félek, mert elszurtam valamit, amit nagyon nem kellett volna. Mégpedig a sulit. A jegyeim szörnyűek, sőt még annál is rosszabbak. Nem tanultam semmit az éven, pedig most kellett volna legjobban, hiszen végzős vagyok. A nyakamon az érettségi, de ha így haladok, nem mehetek érettségizni. Rettenetesen félek. És persze azt is tudom, hogy egyes egyedül az én hibám senki másé. Tanulnom kellett volna, amit nem tettem, és ezért csak magamat vonhatom felelősségre. Nem hibáztatom tanáraimat sem , hiszem ők probálnak segiteni, de ugy tűnik rajtam már nem lehet. Nem tudom mi lesz velem. Tanulnom kellene ezt is tudom. Viszont sajnos azzal se oldok meg semmit, hogy bár átmegyek évvégén az érettségit pedig nem fogom tudni megcsinálni. Ne értsetek félre nem a rendes érettségitől félek én, hanem nekünk szakmai tantárgyaink vannak mind német nyelven. Iszonyat nehezek. Ráadásul én nem tudok semmit sem.

Úgy érezem olyan vagyok mint egy bukott angyal, akinek semmi más dolga nem volt, mint más álmára vigyázni és még erre se voltam képes. Anyukám bizott bennem, bár sose látott tanulni, tudom bizik abban, hogy valahogy megcsinálom az érettségit. De csalodást fogok neki okozni. Ami nagyon fáj nekem, mert bizonyitani akartam neki, hogy igenis menni fog. De ugy tűnik ez nem igy van. És nem mellesleg magamnak is akartam bizonyitani, hogy minnél hamarabb elmehessek ebből az iskolábol és az álmaim megvalositásán dolgozzak. De ugy tűnik ez se fog menni. Rettentően csalodott vagyok. Saját magammal szemben. Hogy ennyire nem voltam képes... De persze megérdemlem, az én hibám, hát vállalnom kellesz a következményeit, ha igy lesz.
Erről nem is irok többet, mert a sírás kap el, ha csak rá gondolok.
A másik, hogy még mindig hihetetlenül hiányzik Marika néni. Nem tudok rajta túljutni. És sajnos ez is a tanulás hátrányára megy. Ha egyhelybe ülök elkezdek előre hátra ringatozni. Azt hiszem ez lelki probléma persze nem tudhatom. De nem szándékos a dolog, csak ugy néha jön magátol. Nem tudok dolgokat megemészteni és sajnos ez se megy.
És a problémám még mindig a szivhez kapcsolodik, ugyanis egy fiuval se mennek tul jol a dolgok. Ugy tünik, most megint összefogtak odafennt ellenem. Semmi gond már kezdem megszokni lassan azt hiszem...