Barátok...

Hát leírhatnám a napomat, mivel sokmindent csináltam ma, de ugy érzem ma nem a napom a legfontosabb dolog. Ma rájöttem egy dologra. Mégpedig arra, hogy azokat a barátaimat, akiket nagyon nagyon szeretek, és nem csak haveroknak tekintem őket, egyszerüen nem becsülöm meg. Nem fogom fel azt, hogy milyen értékük van, és hogy szerencsésnek kell éreznem magam amiért ilyen emberek vesznek körül. Köszönöm nekik. Mert ha valami bajom van ők tudják és probálnak segiteni. Pedig ezt szerintem kijelenthetem, nem könnyü nekem segiteni, mert akit igazán szeretek, hajlamos vagyok eltaszitani magamtol. De ők nem foglalkoznak ezzel és probálnak segiteni a legrosszabb időszakokban is, amikor már nem tudom, hogy hogyan is tovább.. Ott vannak és minden problémámat a sajátjuknak fogják fel és lenyugtatnak pillanatok alatt. És én hülye pont őket taszitom el, amikor azt hiszem hülyének néznek ha van valami és nem mondom el nekik. Nem hiszem el, hogy ennyire hülye vagyok, hogy pont őket, őket akik a legfontosabbak az életemben. Tiszta idióta vagyok. Csak egyszerüen hozzászoktam ahhoz, hogy mindig csak magamra számíthatok és nem bízhatok senkiben sem. Viszont rájöttem arra is, hogy ez a két barátom akik most a legfontoasabbak nekem, bennük mindenek felett bízok és bármit elmondhatok nekik, mert semmi miatt nem nevetnek ki és megértenek, ami hihetetlenül jo érzés egy olyan embernek mint nekem. Sosem éreztem, hogy valaki olyan barátnak tart engem mint most érzem ezen a két barátomon. Hihtetelenül és iszonyatosan jo érzés, hogy ők vannak nekem. És bár ugy érzem most az életem kicsit össze van omolva, mert semmi sem sikerül ugy ahogy kellene mégis szerencsésnek érzem magam miattuk, hogy ők vannak nekem. Legalább ők biztos pontok az életemben, az egyetlen biztos pontok az életemben most. Ugy érzem most nem számithatok senki másra csak rájuk, viszont tudom, hogy a legjobb kezekben vagyok. Ezuton köszönöm ezeknek a barátaimnak, hogy vannak és hogy egy borus napon is adják nekem a nap mámoritó fényét. Köszönöm nektek. És azt is hogy elviseltek, amikor elviselhetetlen vagyok. Ti vagytok és lesztek a biztos pontok az életemben, ti lesztek a hegyoldalon a rózsáim, amit más nem talál meg csak aki nyitott szemmel jár, mert még egy olyan mint ti, nincsenek. Köszönöm nektek.