Lillás, Mátés, erdős, őszes...

Ma kimentünk az erdöbe Lilla apukájával, Mátéval meg persze Lillával és a kicsi Carloskával.Elindultunk ugy, hogy nem tudtuk pontosan hová megyünk. Odaértünk és elkezdtünk befelé sétálni az erdőbe. Lilla apukája hamar elhagyott minket, de mi nem estünk pánikba hiszen az ut csak egyfelé ment :D Igy hát mentünk és mentünk és közbe csináltunk egy csomo képet. Igazábol azért mentünk ki az erdöbe, hogy képeket készitsünk csakhogy a fényképező nem működött. Ezért elkezdtünk csinálni fotokat telefonnal. Lemaradtunk nagyon, de nem zavartattuk magunkat sétáltunk nyugodtan a szép őszi erdöben. A levelek le voltak hullva a földre és szép sárgás barnás szönyeget raktak elénk. Nagyon szép volt az erdő így, föleg két baráttal mellettem. A képek nagyon jok lettek ahhoz képest, hogy kerülgetni kellett a sártengereket. De nagyon jol sikerültek. MIkor végre megtaláltuk Lilla apukáját egy tisztást is találtunk. Elkezdtünk ismét képeket csinálni. Majd kigondoltam h csináljunk videot. Elöször még nem volt olyan vicces aztán elkezdtünk beindulni. A hülyegyerekek elöjöttek belölünk és irto nagy baromságokat müveltünk ott hárman. Carloska szegényke azt se tudta, hogy mit csinálunk. Nagyon jol érezte magát ő is. Nagyon élvezte a friss levegőt meg a csodaszép tájat és a lehullott faleveleket. Minden csodaszép volt körülöttünk. A videon sok mindent csinálunk. (sajna most nem tudok de ki fogom rakni a vidit. azt látni kell mindenkinek XD ) Szoval elvoltunk mi a csodaszép erdőben, ami néha varázslatos néha őszies néha meg Idegleléses volt számunkra. Eszmétletlen jol éreztük magunkat, de sajnos ennek a napnak is vége kellett hogy szakadjon, ugyanis kezdett ránkesteledni. Ezért elindultunk visszafelé kicsit fáradtan már. Ez az a fáradtság volt, amikor nagyon jol érzi magát az ember és kellemesen fárad el. Nagyon jol éreztem magam és szerintem ezt Lilla és Máté nevében is mondhatom. Csodálatos nap volt. Barátokkal lenni, belefáradni, és visszagondolni arra, hogy ennél jobban nem is tölthettem volna ezt a délutánt és hogy nem is kellett ennél több.
Persze azért eszembe jutott, hogy van még egy ember, akivel még jobb lett volna az egész de ő most az álmát valositja meg. És ez igy van jol. Szoval igy telt a mai napom. És még mielött elfelejtem lementünk LIllával az állomásra Lóri elé.. ment a főváros messzeségébe.
Tehát ez volt a mai napom. Kicsit őszies, kicsit Lillás, kicsit Mátés, kicsit Carloskás, kicsit erdős és kicsit hiányzós. De örültem, hogy ma visszamehettünk kicsit gyerekekbe és játszhattunk az a csodaszép varázslatos "az éppen amit kitalálunk" erdőbe.