Hát nem mondanám h most érdekességeket fogok írni de azért remélem valami értelmes fog kijönni belöle. Hol is kezdjem. Vannak haverjaim, akikkel mostanában egyszerüen még csak szóbaállni sincs kedvem. Nem tudom megmondani, hogy konkrétan miért, csak egyszerüen nem. Nem értenék meg azt ami mostanság történt körülöttem és nem ugy fognák fel, ahogy azt kellene. Ez persze nem az ő hibájuk, csak egyszerűen ők ilyenek. Viszont én nem akarom, hogy félreértelmezzenek dolgokat, és olyat beszéljenek bele, ami nincs is. Ezért egyszerüen nem szoltam hozzájuk. Amit persze ők is észrevettek. Az volt a baj, hogy ha viszont hozzájuk szoltam, akkor nem ugy tettem, ahogy azt tenni kellett volna. Csúnya dolog, és szemétség volt tőlem, tudom nagyon jol. De sajnos ez van, mindenkinek van egy rossz időszaka. Ez volt most nálam is. Az említett rossz időszak az az volt amit már említettem előző irásaimban. Viszont az a baj, hogy valahogy most, hogy jobban is érzem magam, nem vágyom arra, hogy velük legyek. Miért nem? Eddig semmi bajom nem volt velük, most mégis azt érzem nem kellenek az életembe. De miért? Miért van ez? Fogalmam sincs, pedig tényleg jó lenne, ha tudnám, mert ez igy nem jó. Nem akarom se magamat se őket becsapni ezzel az "álbarátsággal". Nem tudom mit tegyek. Nem tudom hogy, hogy legyen.
A másik dolog az, hogy a legjobb barátom, a testvérem, az az ember aki a biztos pontot jelenti az életemben most elköltözik. Azért költözik el, mert próbálja az álmait megvalósitani. Aminek én hihetetlenül örülök, hogy végre el tud indulni. Én mindig mondtam neki, hogy a jo dolgokhoz idő kell, és tudom azt is, hogy néha az ember már annyira el van keseredve, hogy hiába minden szó már nem segít szinte semmi. De végre sikerült neki és nekem nagyon jo érzés, hogy elindul az álma felé.Viszont ez sajnos azzal jár, hogy eddig kb 22 km választott el egymástol mostmár viszont kb 300...Ami viszont hihetetlenül sok.. Eddig utaztunk egymáshoz 10 percet most meg négy orát... Nem tudom, hogy fogom birni, de muszáj lesz mert tudom, hogy ez neki jó. És tudom azt is, hogy ha neki sikerül minden akkor boldog lesz. Ez pedig megér nekem annyit, hogy nem láthatom minden hétvégén. Hihetetlenül fog hiányozni tudom, de sajnos ez az élet rendje és ettöl én még ugyanugy fogom imádni azt az idiota fejét és attol még ugyanugy a bátyusom marad. Viszont akkor kivel fogok baromkodni hétvégenként? Kitöl kapom majd a kék foltjaimat azért mert épp beszoltam neki? Hát erre se tudom a választ...
Szoval vesztettem barátokat azért mert nem érzem őket már annak és sajnos kicsit vesztek barátot azért mert álmot valósit ( bár tudom őt nem vesztem el, csak egy bizonyos mértékben és azt is csak "láthatoságilag" ). Nem tudom most mi van.. De mint minden az élet is megy tovább és nekem igy kell most elfogadnom az életemet. És a bátyom miatt az egyik szemem sír a másik meg nevet. De a sírásom el fog mulni, mert a nevető szemem elnyomja azt a meggyőzéssel, hogy ez igenis jár neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése