2010. október 5., kedd

Elsö bejegyzésem.

Azt se tudom, hogy hol kezdjem... Leginkább az elején kellene, de nem biztos, hogy az menni fog, ugyanis fogalmam sincs, hogy hol van az eleje. Azért kezdtem blogot irni, mert (bár van kivel megbeszélni minden gondom és bajom) jo kiirni magamból a dolgokat.Kezdem az elejéröl... Sokminden érdekes dolog történt mostanság velem.. Nem tudom, hogy  pontosan miért és hogyan, de olyan dolgok, amik szerintem nem mindenkivel... Érdekes dolgok, amiknek köze sincsen a valós világhoz. Természetfeletti dolgok... legalábbis azt hiszem. Érdekes álmaim voltak, amik addig nem voltak érdekesek, amig meg nem valósultak. Semmi jelentőségük sincs, de mégis emlékeztem rájuk, mikor felkeltem. Érdekes csak akkor kezdett lenni, mikor amit megálmodtam pontosan ugyanugy megtörténtek. Pedig semmi extrák nem voltak ezek az álmok mégis valóra váltak. Ilyen még nem történt velem. Nem is vagyok benne biztos, hogy ennek örülök, sőt elöször meg is rémültem tőle. Aztán rájöttem, hogy ennek biztos oka van. Leglábbis remélem, hogy ha már igy megijesztenek akkor legalább oka van a dolognak. De hál istennek mostanság már nem nagyon vannak ilyen álmaim... Ugyanis ez kb egy-két honapja volt.. De akkor egymás után elég sok.De most abbamaradt... Nem is baj, kell egy kis nyugi.
Egy másik dolog... Van egy nagyon jo barátom, akivel ráadásul nem is ismerjük egymást tul rég óta, és mégis a legjobb barátomnak tartom öt. Nemrég ismertem meg az egyik fellépésem során. Ő is táncos, csakugy mint én. Aztán találkoztunk táncon kívül, és nagyon megszerettem, ugyanis rájöttem, hogy ő ugyanaz mint én, csak épp fiuba. Érdekes.. Ugy érzem mintha ikertesok lennénk... Csak mi nem külsöre hasonlitunk, hanem belsőleg. De ugy nagyon durván. A fogadott testvérem is lett, szoval végre van egy tesom akit szeretek is. :D Szoval örülök, hogy találkoztunk, de nem tartom véletlennek.. ennek valószinüleg igy kellett lennie. :) Sokat voltunk együtt a nyáron és egy két vitát levéve mindig joba voltunk. Megismerkedtem általa nagyon sok emberrel, akiket nagyon szeretek. Ugyhogy nagyon köszönöm neki ezt is. Viszont volt egy fura dolog amit nem is értek, vagyis inkább lehet nem akartam érteni. Amikor megismerkedtem vele volt egy kapcsolata (akkor még nem ismertem a lányt, csak hallottam rola, de igy késöbb hogy már ismerem a lányt egy nagyon kedves és jofej csajnak tartom) ami viszont véget ért nem sokkal utána. Elég csunya vége lett a dolognak. Aztán elkezdtek beszélgetni ismét és joba lettek. Én sokszor mondtam ennek a barátomnak, hogy látszik rajtuk, hogy kellenek egymásnak miért nem jönnek össze ismét. De azt mondta "amit egyszer lezárt nem kezdi ujra". Nem értettem, hogy ezt miért mondja amikor látszott rajtuk, hogy izzik köztük a levegö. Dehát ök tudják. Aztán egyik nap sulibol hazajövet rámentem  facebookra és láttam egy linket. Egy linket amit ez a barátom rakott ki és alatta egy szöveget, hogy bocsánatot kér, és hogy szeretné visszakapni. Nem tudtam hirtelen, hogy köpjek vagy nyeljek. Kicsit letaglozott a dolog. Nem is tudom miért, mert én tényleg azt akartam, hogy ök megint összejöjjenek és tényleg a legjobb barátomnak tartom ezt a fiut és semmi többnek. Szoval hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot... Aztán kiirtam magambol a dolgokat kinnt a városban egy padon, amiböl azt hiszem rájöttem már mi a bajom.. Ezzel a barátommal beszéltem msn-en és észrevette, hogy vlami bajom van. Nem akartam neki elmondani msn-en ezért nem is mondtam, amivel talán kicsit meg is bántottam, hiszem ö elmond mindent nekem. Aztán elment aludni és ugy éreztem járok neki annyival, hogy leirom mi a bajom. Ezért hát leirtam neki azt amit kinnt a városban irtam a padon. Elküldtem és másnap megkaptam az értékelést töle... És mivel mint mondtam ugyanolyan mint én hát rájött belöle, hogy mi is a bajom.. És igaza volt mindenben amit irt... Félek, hogy most , hogy barátnöje van elvesztem kicsit... Megijedtem, hogy már nem lesz rám ideje, hogy már nem fog ugyanugy viszonyulni hozzám..Szoval egyszerüen megijedtem... De erre rájött és megnyugtatott, hogy ilyen elö se fordul.. De erre már akkor rájöttem, mikor megkérdezte, hogy mi a bajom és nem akartam elmondani és az neki fájt.. Ugyhogy igazán nincs mitöl félnem szerintem. Tiszta hülye vagyok... :) 
Na de elég ennyi baromság egy napra :) Majd még jelentkezek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése